Akaxe Yotzing Gomez. Nahua indián tanító


"Nincs ünnep tánc nélkül"

Hogyan él Akaxe, amikor otthon van, táncol-e a családjával együtt? "Apám nagyon szigorú volt velem, és eleinte nem hagyta, hogy táncoljak. Megkérdezte: tényleg részt akarsz venni a táncban vagy csak be akarsz állni a körbe? Én viszont mindig a részese akartam lenni a táncnak és megfejteni, mit mesélnek az őseim a tánc nyelvén keresztül. Van egy nővérem, aki orvos, ismeri a gyógynövényeket és a virágokat, sokat tud a hagyományos orvoslásról. A bátyám is táncol, mint én, nálunk otthon nem telt el ünnepség tánc nélkül."

Akaxe három nyelven is anyanyelvi szinten beszél: spanyolul, angolul és nahua nyelven. De melyik a valódi anyanyelve? "Valójában nem anyanyelvem, hanem apanyelvem a nahua nyelv, mert pont az édesanyám nem beszéli. Ő egy másik közösségből való, mint az apám, de a testvéreimmel nahuául beszélünk, amikor otthon vagyok."

Messze vannak egymástól a családjával, de csak egy bizonyos értelemben. "Csak fizikai szinten van köztünk távolság, valójában folyamatosan kapcsolatban vagyunk, elsősorban a tánc révén. Amikor táncolok, legyek akár Magyarországon vagy Ausztriában, közel vagyok a családomhoz."

"Hallottam az ősi dobokat..."

Akaxe hároméves korában kezdett táncolni, és ma is pontosan emlékszik a naopai közösség táncos ceremóniáira: "Most is pontosan érzem a lüktetést a csontjaimban, amikor először hallottam megszólalni az ősi dobokat. Szívből jött a tánc, nem volt szükség gondolatokra." Később megértette és magáévá tette az ősi tánc szimbolikáját is: "A négy elem fontos szerephez jut a táncban. A kelet a tisztaság, a dél az energikum, a nyugat a rend és a szeretet, az észak pedig az önmegvalósítás szimbóluma. Az én népem kultúrájában alapvetően fontos a tiszteletadás, a harmónia, a művészet. A szimbólumainkban, amiket a táncban is használunk, jelen van a halál, a folytonosság, a szél, a boldogság, a lojalitás... viszont nincsenek szavaink a pusztításra, a rombolásra. A halál egy evidens létező, hiszen születés sincs nélküle, minden egységben áll egymással."

Az aztékok folyton háborúban álltak valakivel, tartja magát a hiedelem. "Az igaz, hogy az aztékok remek harcosok voltak, de nem olyan értelemben, ahogy a nyugati ember elképzeli." - mondja Akaxe. "Az európai háborúk teljesen mások voltak: akkor is és most is csak a pénzért háborúztak az emberek. Mi a tiszteletért. A törzseink mindig képesek voltak harc nélkül megoldani a problémáikat, és elosztani a földet."

Az éltető Napnak fontos szerepe jutott az ábrázolásokban, a táncban is megjelent. Vajon mitől lesz az azték tánc ilyen erőteljes; talán a Nap teszi? "A kör, amiben táncolunk, bármit jelenthet - az univerzumot, a bolygókat, és ilyen értelemben igen, a Napot is. A halál és a születés is egyet jelent végeredményben: a mindenben ott rejlő kettősséget. Ezek a körök megszámlálhatatlanok, mint ahogy a fény is."

"Nincs szavunk a rosszra"


Az azték gondolkodásban is megjelenik a jin-yang szimbólum, ami a kettősség folyamatosságát mutatja az ősi keleti kultúrában: két egymásba olvadó alak, szabályos körben összefonódva. "Azt hiszem, az azték kultúra közel állhat a keleti gondolkodásmódhoz, mert ilyen értelemben sincsenek távolságok. Van egy azték szó, a 'qualli', azt jelenti: 'jó' és van egy másik, az 'amo qualli', azaz 'nem jó'. Viszont nincs szavunk a 'rossz' -ra, mert semmi sem rossz önmagában, mindennek van másik aspektusa is."
Hogy ábrázolták a férfi-női kettősséget? "Nekünk nincs szavunk az Istenre sem, az istenségre önmagában, nem hiszünk abban, hogy valamilyen erő képes volt egyedül a világ teremtésére. Amiben hiszünk, azt 'ometeo' -nak hívjuk, ez a duális energia, ami minden földi élőben megtalálható. Ez a férfi és a nő, világosság és sötétség, születés és halál egysége - mert nincs egyik a másik nélkül. A dolgok mindig csak önmaguk negatívjával együtt értelmezhetőek."

"Van egy mondás azték nyelven: a mozgásban lévő kő sem halad magától." - ez az ősi mondás magába sűríti mindazt, amit a világban tudni érdemes, minden ezen kívül csak fölösleges formaság. "Szükség van a folyamatos jelenlétre, mert a hideg és a forróság is megrepesztheti a követ... csak a mozgás, a tettek hozhatnak változást. Csak a tettek... ezért táncolok."


Európai ember ritkán találkozik olyan hangulattal, amit az azték tánc teremt. "Az őseim tánca leginkább önmagunk felajánlásáról szól. Minden körülötted lévő elem, legyen akár tárgy, egy kő, növény, vagy állat, folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Nekünk, embereknek muszáj felajánlanunk magunkból valamit azért, amit elveszünk az anyatermészettől - legyen az az étel, amit megeszünk, a víz, amit megiszunk, vagy a fa, amelyből a házaink épülnek. Köszönetet kell mondanunk azért, hogy hasznosak lehetünk, hogy élünk."


Az azték táncok a négy ősi elemre (levegő, föld, víz, tűz illetve észak-dél, kelet-nyugat) épülnek, de a férfi-női princípium is megjelenik bennük, mint ahogy vannak férfi és női táncok is. A tánc legbenső lényege a felajánlás, egy energiaközvetítő szertartás, amivel visszaadjuk a Földnek azt az energiát, amit életünk során elvettünk Tőle

Lendületes, szuggesztív és energikus: a nahua tánc elsősorban ugrások és forgások sorozata. Az ősi tánc egy fullasztó edzés és egy rituális ünnepség hangulatát elegyíti.